Sziasztok!
Nos, nem éppen könnyed, Valentin-napi fejezet, bocsánat. És tartozom egy vallomással.
Aki ismer, az tudja, hogy szeretem hinni, nem én irányítok. Hogy nem én döntöm el, milyen helyzetekkel, nehézségekkel kell szembenézniük a
szereplőimnek.
Az elejétől kezdve tudom, hogy olyan irányba halad a történet, ami nagyon nem fog tetszeni, és mindent megpróbáltam, hogy elkerüljem. Ez nem
olyan volt, mint Moments, ahol végig tudtam, mi felé megyek, itt nagyon sok mindent nem láttam előre, talán mert nem akartam látni. De nem én irányítok.
Nem tiszta,
hova lyukadunk ki, sőt, ha lehet, egyre homályosabb.
Nem tudom, hogy van-e kiút abból, ami a következő fejezetekben történik, és ha igen, milyen. Szeretném, ha lenne, mert nagyon szeretem őket. Külön-külön és együtt is. És túl szép a szerelmük ahhoz, hogy így végződjön…
Jövő héten nem lesz friss, tervezek egy kis technikai átalakítást a blognak, ha sikerül vele megbirkóznom :) Utána pedig rendhagyó friss lesz, ha minden igaz, erről meg majd akkor bővebben.
Üdv:
Tira
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése