Sziasztok!
Na, ezzel még birkózni kell egy kicsit :) Szóval, az átalakítás folyamatban, remélhetőleg, előbb-utóbb csak úgy lesz itt minden, ahogy
szeretném :) Addig is…
Mondtam múltkor, hogy rendhagyó frissre számíthattok. Úgy érzem eljött az idő, hogy Alexéket egy kicsit nagyobb közösségnek is megmutassam, tehát felteszem Merengőre. De az első fejezetét nagyon régen írtam, és úgy gondoltam, megér némi… átalakítást ez a projekt.
Remélem, ez a verzió is tetszeni fog, és senki ne ijedjen meg, az eredeti továbbra is ugyanúgy elérhető lesz, ha valakinek az tetszik jobban,
vagy érzelmi szálak fűzik hozzá ;) (azt szeretném leszögezni, hogy magán a történeten, az eseményeken nem változtatok, egyáltalán. Csak néhány részlet jobban ki lesz dolgozva, és helyrepofozom a szöveget). És az új verzió címe:
Jövő héten szintén Alexék lesznek, szóval… ebből egy kis ízelítő :)
– Még mindig el akarsz menni? – súgta Alex fülébe.
– Dehogy akarok. De megígértem, és ha most nem leszek ott, Randy puszta kézzel fogja kivájni a szívem. Azt pedig te nem akarhatod.
A szilveszteri bulit még a nyáron találták ki. Randy valami nagyon nagyszabásút akart, és úgy volt, hogy mindannyian benne lesznek a szervezésben. Alex azt sem tudta, mikor kezdtek bele, neki ugyanis nem szóltak. Ő pedig a szerelembe esés, a szüleivel való balhé és az iskolai buliszervezés közben teljesen meg is feledkezett a dologról, egészen addig, míg Randy előző nap fel nem hívta, a részletekkel. A fiú hallani sem akart arról, hogy nem lesznek ott, így Alex végül inkább megígérte, minthogy arról kelljen magyarázkodnia, miért is nincs kedve emberek közé menni. Szerencsére Damian egyetlen szó nélkül bólintott rá a dologra.
Üdv:
Tira
