Sziasztok!
Millió és egy bocsánat a kimaradt frissek miatt, remélem, azért nem pártoltatok el teljesen tőlem... Nem keresek kifogásokat, nem mentegetőzöm, csak most mutatok valamit. Ilyet ugyan nem szoktam, de hogy lássátok, azért rajta vagyok az ügyön :) Egy kis ízelítő Alexéktől (bocsánat, aki esetleg nem bírja a spoilereket, bár szerintem nem igazán spoiler, elvégre a következő fejezetből van, amit nemsokára olvashattok :) )
Anne kijött elé, mikor meghallotta a bejárati ajtó nyílását, és ez alapvetően nem jelentett semmi jót.
– Mi történt? – szegezte neki a kérdést az anyja, mire Damian csak megvonta a vállát.
– Alex?
– A szobátokban. És elég rosszkedvűnek tűnt.
– Megyek, megnézem.
Lassan lépdelt fel a lépcsőn. Nem sok kedve volt egy újabb vitához, veszekedéshez vagy mihez. Igyekezett megérteni Alexet, de annyira szerette volna, ha végre véget ér ez az időszak.
Mikor belépett a szobába, a fiú az ágyon ült, a térdét átölelve meredt maga elé. Fel se nézett az érkezésére. Egy pillanatra megfordult Damian fejében, hogy hagyja, de a néma morcosságot egy fokkal még rosszabbul tűrte, mint a vitát.
– Alex…
A fiú ráemelte a tekintetét, mintha haragot látott volna megcsillanni a szemében. Aztán olyan gyorsan történt, hogy szinte fel sem fogta: Alex felállt, ott termett előtte, és durván megtaszította, úgy hogy nekitántorodott az ajtónak.
– Gyűlöllek! Miattad kerültem ebbe a helyzetbe!
Köszönöm, hogy vagytok, üdv:
Tira
Szia! :)
VálaszTörlésAz ízelítőből kiindulva nem csodálom, hogy nehezebben írsz, vagy több idő kell a fejezethez. Nem emlékszem rá pontosan, hogy Damian mondta, vagy te írtad kommentben (na, ez érdekesen jött ki), de Alex kiakadásán nem lepődtem meg. Gondoltam rá, hogy hátha mégsem fog újra megtörténni ez, de megtörtént. Őszintén szólva, bármennyire is szeretem őket, és tudom, hogy ez nem ilyen egyszerű, hogy ez nem csak fekete és fehér, de Alex kezd idegesíteni. És féltem Damiant.
Most még jobban várom a következő szombatot. :)
Szia! :)
TörlésOh, hát néha komolyan azt hiszem, olvasol a fejemben. Pedig nem szeretem, ha kiszámíthatóak a történeteim... azért remélem, lesz benne meglepetés... :)
De abszolút megértem az érzéseidet velük kapcsolatban, bár az igazság az, hogy én úgy hiszem, mindkettőt van mitől félteni...
Köszönöm, hogy írtál! :)
Köszönöm, hogy olvashattam a részből. Nincs semmi baj abból, hogy nem úgy frissítesz, ahogy szeretnél. Mindenki életében vannak olyan dolgok, amik az elgondolást nem engedi cselekménnyé, cselekedetté válni. Ezt el kell tudni fogadni. Mi olvasók, pedig csak örülhetünk, hogy megosztod velünk az írásaidat.
VálaszTörlésTürelmesen várok a következő fejezetre. Igazán beszélhetnének már nyíltan egymással és akkor Damian se menekülne a gyógyszerekhez és Alex is másképpen állna a dolgokhoz.
Yumi
Szia! :)
TörlésNocsak ;) Köszönöm, hogy írtál :) Igen, néha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy az ember szeretné, de olyan is van, hogy ezt nem könnyű elfogadni. Szeretném, ha mindig lenne mit olvasnotok, és persze azt is, ha mindig úgy tudnék írni, ahogy szeretnék :) És nagyon örülök neki, hogy tetszenek neked az írásaim :)
Az a bizonyos nyílt beszéd még kicsit várat magára... persze, azt hiszem, nem lehet a végtelenségig kerülgetni, a kérdés csak az, mi kell ahhoz, hogy megtörténjen...
Köszönöm a türelmedet!
Üdv: Tira